Szentbesz�d�ben a Szentatya elmagyar�zta a nagyb�jti st�ci�k szok�s�nak jelent�s�t: azok a v�rtan�k, akiknek eml�khelyeit egy-egy napon a zar�ndokok f�lkerest�k, s a lit�ni�ban megsz�l�tott szentek p�ld�ja a kereszt�ny embert arra �szt�nzi, hogy maga is szem el�tt tartsa, mennyire fontos komolyan venni Krisztus tan�t�s�t: „Ha valaki ut�nam akar j�nni, tagadja meg mag�t, vegye fel keresztj�t minden nap, �s k�vessen engem!”.A p�pa a nagyb�jt jellemz�jek�nt kiemelte a sz�ntelen k�zdelmet, amelyet a kereszt�ny embernek folytatnia kell a gonosz ellen, s amelyben leghat�konyabb eszk�zei az im�ds�g, a b�jt �s a b�nb�nat. Ez a k�zdelem Krisztushoz hasonl�v�, a „b�ke apostol�v�” tesz, �s seg�t meg�rteni, „mi a kereszt�ny v�lasz az er�szakra, amely a vil�g b�k�j�t fenyegeti. Term�szetesen nem a bossz�, nem a gy�l�let, sem a hamis spiritualizmusba menek�l�s. Aki Krisztust k�veti, annak a v�lasza: v�gigmenni annak az �tj�n, aki kora �s minden id�k minden gonoszs�ga l�tt�n szil�rdan mag�hoz �lelte a keresztet, a tal�n hosszabb, de hat�sos �sv�nyt k�vetve. Az � nyomaiban j�rva, vele egyes�lve nek�nk is mindannyiunknak azon kell f�radoznunk, hogy a gonosszal a j�t �ll�tsuk szembe, a hazugs�gra az igazs�ggal felelj�nk, a gy�l�letre a szeretettel.”A Szentatya v�gezet�l hangs�lyozta: a szeretet mindig konkr�tumokban nyilv�nul meg. „A szeretet konkr�ts�ga jelenti a kereszt�nyek �let�nek egyik l�nyegi elem�t, akiket J�zus arra buzd�t, hogy a vil�g vil�goss�ga legyenek, hogy az emberek, j�tetteiket l�tva, dics��ts�k Istent. Ez az aj�nl�s most, a nagyb�jt kezdet�n �ppoly id�szer�, mint valaha, mert egyre jobban felismerj�k: a szolg�l� szeretet, a karit�sz az egyh�z sz�m�ra nem egyfajta szoci�lis t�mogat�si forma, hanem term�szet�hez tartozik, l�nyeg�nek n�lk�l�zhetetlen kifejez�je.”