Mik�nt szeretett el�d�m, II. J�nos P�l p�pa �rta, l�tezik „egy isteni korl�toz�s a gonosszal szemben”, �s ez az irgalmass�g (Eml�kezet �s identit�s, 29). Mindez arra ind�tott, hogy �zenetem elej�re helyezzem az Evang�liumnak e szavait: „J�zus, amikor l�tta a t�meget, megesett rajta a sz�ve” (Mt 9,36). Ennek f�ny�ben szeretn�k most korunk sokat vitatott k�rd�s�r�l, a fejl�d�sr�l elm�lkedni.

Krisztus egy�tt�rz� „tekintete” ma is az embereken �s a n�peken nyugszik. Azzal a tudattal tekint r�juk, hogy az isteni „terv” megh�v�s az �dv�ss�gre. J�zus ismeri azokat a korl�tokat, amelyek e terv megval�s�t�s�t akad�lyozz�k, �s egy�tt �rez a t�meggel: elhat�rozza, hogy m�g �lete �r�n is megv�di �ket a farkasokt�l. Ezzel a tekintettel �leli �t J�zus az egyes embereket �s a sokas�got, �s mindenkit �tad az Aty�nak, felaj�nlva �nmag�t engesztel� �ldozatul.

Az Egyh�z a h�sv�ti igazs�g f�ny�ben tudja, hogy a teljes fejl�d�s el�mozd�t�s�hoz „tekintet�nknek” Krisztus tekintet�hez kell hasonl�v� v�lnia. Nem lehet ugyanis semmik�ppen sem elv�lasztani az emberek anyagi �s szoci�lis sz�ks�gleteire adott v�laszt a sz�v�k alapvet� v�gyainak beteljes�t�s�t�l. Mindezt korunkban, amely a nagy v�ltoz�sok kora, m�g ink�bb al� kell h�zni, hogy meg�rts�k egyre �l�bb �s s�rget�bb felel�ss�g�nket a vil�g szeg�nyei ir�nt. M�r tiszteletrem�lt� el�d�m, VI. P�l p�pa is felismerte az alulfejletts�g okozta k�rokat, amelyek az emberis�get s�jtj�k. Ebben az �rtelemben a Populorum progressio kezdet� enciklik�ban kifejez�sre juttatta, hogy „a l�tminimummal nem rendelkez�k anyagi sz�ks�ge, azok erk�lcsi hi�nya, akiket az �nz�s ir�ny�t. Az elnyom� t�rsadalmi strukt�r�k az er�szakban, a tulajdonnal �s a hatalommal val� vissza�l�sben, a munk�sok kizs�km�nyol�s�ban �s a jogtalan �zleti magatart�sban gy�kereznek” (21). VI. P�l szerint az ilyen gonoszs�gok ellenp�lusa nemcsak „a m�sik ember m�lt�s�g�nak n�vekv� tisztelete, a lelki szeg�nys�gre val� k�szs�g, �sszefog�s a k�zj� �rdek�ben �s a b�kev�gy”, hanem „a legmagasabb rend� �rt�kek, valamint Istennek e javak teremt�jek�nt �s v�gc�ljak�nt val� elismer�se” (uo.) is. Ebben az �rtelemben a p�pa nem k�slekedett meger�s�teni, hogy mindez „els�sorban a hitnek mint Isten aj�nd�k�nak elfogad�sa a j�akarat� emberek r�sz�r�l, �s az egys�g Krisztus szeretet�ben” (uo.). Teh�t Krisztusnak a sokas�gra vetett „tekintete” r�mutat a „teljes humanizmus” igazi tartalm�nak �rv�nyes�l�s�re, amely VI. P�l szerint „a teljes ember �s az eg�sz emberis�g teljes k�r� fejl�d�se” (uo. 42). Ez�rt az Egyh�z els�dleges szolg�lata, amelyet az emberek �s a n�pek fejl�d�s��rt felaj�nl, nem az anyagi javakra vagy a technikai megold�sokra ir�nyul, hanem Krisztus igazs�g�nak hirdet�s�re, amely neveli a lelkiismeretet, megtan�tja az emberi szem�ly �s a munka hiteles m�lt�s�g�t �s egy olyan kult�ra form�l�d�s�t mozd�tja el�, amely val�ban v�laszt tud adni az ember �sszes k�rd�s�re.

Az emberek sokas�g�t s�jt� rettenetes szeg�nys�g kih�v�sait l�tva, a k�z�mb�ss�g �s az �nz� bez�rk�z�s elfogadhatatlan ellent�tben �ll Krisztus „tekintet�vel”. A b�jt �s az alamizsna, amit az Egyh�z az im�ds�ggal egy�tt k�l�n�s m�don is szorgalmaz nagyb�jt idej�n, kedvez� alkalmat ny�jtanak, hogy tekintet�nk Krisztus „tekintet�hez” hasonuljon. A szentek p�ld�ja �s a sok misszi�s tapasztalat, amelyek meghat�rozz�k az Egyh�z t�rt�nelm�t, �rt�kes ir�nyt mutatnak a fejl�d�s el�mozd�t�s�nak jobb m�dj�ra. Ma, a glob�lis szint� k�lcs�n�s f�gg�s kor�ban is azt tapasztaljuk, hogy semmif�le gazdas�gi, t�rsadalmi vagy politikai projekt nem helyettes�ti �nmagunk odaaj�nd�koz�s�t a m�siknak, amelyben a szeretet fejez�dik ki. Aki ezen evang�liumi logika szerint munk�lkodik, hit�t a megtestes�lt Isten bar�ts�gak�nt �li meg, �s – mik�nt � is – gondoskodni fog a felebar�t anyagi �s lelki sz�ks�gleteir�l. �gy tekint r�, mint v�gtelen titokra, aki m�lt� a hat�rtalan gondoskod�sra �s odafigyel�sre. Tudja, hogy aki nem Istent aj�nd�kozza, az nagyon keveset ad – ahogyan Boldog Kalkuttai Ter�z mondta: „A n�pek els� szeg�nys�ge, hogy nem ismerik Krisztust”. Ez�rt Krisztus irgalmas arc�ban kell Istenre r�tal�lni: e t�vlat n�lk�l egyetlen civiliz�ci� sem �p�l biztos alapokra.

K�sz�netemet fejezem ki mindazoknak a f�rfiaknak �s n�knek, akik engedelmeskednek a Szentl�leknek, �s ily m�don az Egyh�zban a szeretet sokf�le m�ve j�tt l�tre, amelyek a fejl�d�st hivatottak szolg�lni: k�rh�zak, egyetemek, szakk�pz� iskol�k, kisv�llalkoz�sok. Ezek olyan m�vek, amelyek az evang�liumi �zenet �szt�nz�s�re, a civil t�rsadalom m�s kifejez�d�si form�in�l j�val kor�bban igazolt�k az ember ir�nti �szinte t�r�d�st. Mindezek a kezdem�nyez�sek m�g ma is olyan utat jel�lnek, amely a vil�got egy olyan globaliz�ci� fel� vezeti, amely az ember val�di jav�t szolg�lja, �s ily m�don a hiteles b�k�hez vezet. Az Egyh�z ugyanazzal az egy�tt�rz�ssel, amellyel J�zus tekint a t�megre, ma is feladat�nak �rzi, hogy felh�vja a politikai, gazdas�gi �s anyagi befoly�ssal b�r�k figyelm�t, hogy olyan fejl�d�st t�mogassanak, amely tiszteletben tartja az emberi m�lt�s�got. E t�rekv�s fontos felt�tele a t�nyleges vall�sszabads�g, amely nemcsak azt jelenti, hogy Krisztus titk�t hirdethetj�k �s �nnepelhetj�k, hanem hozz�j�rul�s egy olyan vil�g �p�t�s�hez, amelyet a szeretet �ltet. Az ilyen t�rekv�st szolg�lja az is, ha figyelembe veszik az ember �let�ben a hiteles vall�si �rt�kek k�zponti szerep�t, amikor a legm�lyebb k�rd�sekre adand� v�laszokr�l �s az erk�lcsi felel�ss�gr�l van sz� egy�ni �s t�rsadalmi szinten. Ezen krit�riumok alapj�n a kereszt�nyeknek meg kell tanulniuk b�lcsess�ggel �rt�kelni azok programj�t, akik korm�nyozz�k �ket.

Nem hallgathatunk azokr�l a hib�kr�l, amelyeket a t�rt�nelem sor�n sokan elk�vettek, akik J�zus tan�tv�nyainak vallott�k magukat. A s�lyos neh�zs�gekkel szembes�lve nem ritk�n �gy gondolt�k, hogy el�bb a f�ldet kellene jobb� tenni, �s csak azut�n az �giekre gondolni. Fenn�llt a k�s�rt�s, hogy a szorongatott helyzetben el�sz�r a k�ls� strukt�r�kat kell megv�ltoztatni. Ennek k�vetkezm�nyek�nt egyesek sz�m�ra a kereszt�nys�g �talakult moralizmuss�, a hitet pedig a cselekv�s helyettes�ti. Joggal tette sz�v� boldog eml�k� el�d�m, II. J�nos P�l p�pa: „Korunk hajlik arra, hogy a kereszt�nys�get tiszt�n emberi b�lcsess�gnek, egy kellemes �letvitel elm�let�nek tekintse. Egy er�sen szekulariz�lt vil�gban �lland� a t�rekv�s, hogy »az �dv�ss�get fokozatosan a vil�ghoz szabj�k«, amely ugyan az ember�rt k�zd, de egy olyan ember�rt, aki csak a horizont�lis s�kra korl�toz�dik. Mi viszont tudjuk, J�zus az�rt j�tt el, hogy a teljes �dv�ss�get hozza meg” (Redemptoris missio, 11).

Pontosan erre a teljes �dv�ss�gre akar benn�nket a nagyb�jt elvezetni, r�mutatva Krisztus gy�zelm�re mindenf�le rossz felett, amely elnyomja az embert. Az isteni Mesterhez fordulva, hozz� megt�rve �s megtapasztalva az � irgalm�t a b�nb�nat szents�g�ben, magunk�v� tessz�k a „tekintetet”, amely m�lyen �tj�r benn�nket �s k�pes �jra �letet adni a sokas�gnak �s mindannyiunknak. Visszaadja a bizalmat azoknak, akik nem z�rk�znak szkepticizmusba, �s a boldog �r�kk�val�s�g t�vlat�t nyitja meg el�tt�k. Az �r akkor sem vonja meg szeretet�nek ragyog� tan�s�gt�tel�t, amikor a t�rt�nelem folyam�n �gy t�nt, hogy a gy�l�let uralkodik. M�ri�ra, a „rem�ny �l� forr�s�ra” (Dante Alighieri, Paradiso, XXXIII, 12) b�zom nagyb�jti zar�ndoklatunkat, hogy elvezessen minket Fi�hoz. K�l�n�sen is r�b�zom azok sokas�g�t, akiket ma m�g pr�b�ra tesz a szeg�nys�g, seg�ts�g�rt, t�mogat�s�rt �s meg�rt�s�rt ki�ltanak.
Mindannyiatokra k�ld�m sz�vb�l j�v� k�l�nleges apostoli �ld�somat.