Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

XVI. Benedek pápa üzenete a Tömegtájékoztatás 40.Világnapjára		2006.05.23. 18:40
Kedves Testvéreim! 1. A 40 éve befejeződött II. Vatikáni Zsinat nyomdokain haladva örömmel idézem fel a tömegtájékoztatásról szóló Inter mirifica című zsinati dokumentumot, amely mindenekelőtt elismerte a média befolyásoló hatását az egész emberi társadalomra. Annak érdekében, hogy ezt a hatalmi eszközt az egész emberiség javára a legjobban használjuk, arra indított, hogy a Tömegtájékoztatási Világnapra írt első üzenetemben rámutassak, miként segíti elő a média mint háló a kommunikációt, a közösséget és az együttműködését. Szent Pál Efezusiaknak írt levele pontosan megfogalmazza emberi hivatásunkat, az „isteni természetben való részesedést” (Dei Verbum, 21): Krisztus által, az egy Lélekben juthatunk el az Atyához; ezért már nem idegenek és jövevények vagyunk, hanem a szentekkel Isten országának polgárai és tagjai. Így leszünk az Úr szent temploma, Isten hajléka (vö. Ef 2,18-22). A közösségi élet ezen képe keresztény életünk minden szempontját magába foglalja. A meghívás, hogy hűek legyünk Isten önközléséhez Krisztusban, valójában Isten bennünk lévő dinamikus erejének felismerése, amely általunk árad ki mások felé, hogy a világban valóban ez a szeretet uralkodjon (Ifjúsági Világtalálkozó, Köln, 2005. augusztus 21.). 2. A technológiai haladás a média terén legyőzte az időt és a teret, és az óriási távolságok ellenére megteremtette a személyek közötti azonnali és közvetlen kapcsolat lehetőségét. Ez a fejlődés hatalmas erőforrás, amely a közjót hivatott szolgálni, és „olyan értéket képvisel, amelyet védeni és fejleszteni kell” (A gyors fejlődés, 10). De amint azt jól tudjuk, világunk távolról sem tökéletes. Naponta beigazolódik, hogy a közvetlen kommunikáció nem mindig járul hozzá a társadalom egészének együttműködéséhez és a közösség építéséhez. Az emberek lelkiismeretének formálását és gondolkodásuk alakítását segíteni sohasem elhanyagolható feladat. A hiteles kommunikáció bátorságot és céltudatosságot kíván. Elszántságot követel azoktól, akik a média világában dolgoznak, hogy a rengeteg információ terhe alatt ne fáradjanak el, és ne elégedjenek meg részigazságokkal vagy előzetes információkkal. Épp ellenkezőleg, az emberi élet értelmére, a személyes és társadalmi lét végső alapjára irányuló kérdés kutatására és terjesztésére van szükség (Fides et Ratio, 5). Így a média képes építő módon hozzájárulni mindannak terjedéséhez, ami jó és igaz. Tovább…

XVI. Benedek pápa üzenete a Hivatások 43. Világnapjára	Magyar Kurír	2006.04.29. 14:53
Tisztelendő Testvéreim a püspöki rendben! Kedves Testvéreim! A soron következő Hivatások Világnapja azt a lehetőséget kínálja, hogy Isten egész népét hívjam a „Hivatás az Egyház misztériumában” téma elmélkedésére. Pál apostol ezt írja: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja… mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt… eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk ” (Ef 1,3-5). A világ teremtése előtt, létrejöttünk előtt, a mennyei Atya Jézuson keresztül – aki a testté lett Ige –, a Szentlélek vezetésével személyesen választott ki bennünket a Vele való fiúi kapcsolatra. Jézus, aki meghalt értünk, bevezetett az Atya szeretetének misztériumába, amely szeretet teljesen betölti őt, és amelyet mindenkinek felajánl. Ily módon, Jézussal egyesülve, aki a Fő, egyetlen testet alkotunk, amely az Egyház. A történelem két évezredes súlya megnehezíti az isteni örökbefogadás magával ragadó misztériumának újdonságát megérteni, amely Szent Pál tanításának középpontjában áll. Az Atya –emlékeztet az apostol – „Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát…, az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy Krisztusban újra egyesít mindent” (Ef 1,9-10). És lelkesedéssel hozzáteszi: „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között” (Róm 8,28-29). A távlat valójában lenyűgöző: arra kaptunk meghívást, hogy Jézus testvéreiként éljünk, és ugyanazon Atya gyermekeinek érezzük magunkat. Olyan ajándék ez, amely minden emberi elgondolást és tervet felülmúl. Az igazi hitvallás nyitottá teszi az elmét és a szívet Isten kifogyhatatlan titkai előtt, amely átjárja az emberi létet. Mit is mondjunk a napjainkban oly erősen jelenlévő kísértésről, amikor annyira önellátónak érezzük magunkat, hogy Isten rólunk alkotott titokzatos terve előtt képesek vagyunk bezárkózni? Az Atya szeretete – amely Krisztus személyében feltárulkozik – megszólít bennünket. Tovább…

Christus resurrexit-a Szentatya húsvéti üzenete		2006.04.18. 07:32
Ennek az éjszakai virrasztásnak a során ismét átéltük a Feltámadás döntő és mindig időszerű eseményét, a keresztény hit központi misztériumát. A templomokban számtalan húsvéti gyertya gyulladt ki, jelképezve Krisztus fényét, amely megvilágította és megvilágítja az emberiséget, örökre legyőzte a bűn és a rossz sötétségét. Ma erőteljesen visszhangzanak azok a szavak, amelyek döbbenettel töltötték el az asszonyokat, akik a szombat utáni első nap reggelén a sírhoz siettek, ahová Krisztus holttestét helyezték, miután levették a keresztről. Az asszonyok, akik szomorúak és vigasztalanok voltak, Mesterük elveszítése miatt, amikor a sírhoz érkeztek, látták, hogy a bejáratot lezáró nagy követ valaki elgurította és a Mester teste már nem volt ott. Miközben ott álltak bizonytalanul és eltévelyedve, két ragyogó ruhába öltözött féfi lepte meg őket ezekkel a szavakkal: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, föltámadt”. „Non est hic, sed resurrexit”. Attól a reggeltől kezdve ezek a szavak szüntelenül felhangzanak a világegyetemben, mint örömhír, amely minden változás nélkül, ugyanakkor végtelen és mindig új hanggal szeli át az évszázadokat. „Nincs itt. Feltámadt”. A mennyei hírnökök mindenekelőtt azt közlik, hogy Jézus „nincs itt”: Isten Fia nem maradt a sírban, mivel nem válhatott a halál foglyává és a sír, nem tarthatta fogva az „Élőt”, aki maga az élet forrása. „Az a szombat nagy ünnep volt”, mint ahogy János evangelista írja, a történelem legünnepélyesebb napja, amikor a „szombat Ura” beteljesítette a teremtés művét, az embert és az egész világmindenséget Isten gyermekei dicsőségére emelte. Miután véghez vitte ezt a rendkívüli művet, halott testét áthatotta Isten életet adó lehellete, és széttörve a sír korlátait, dicsőségesen feltámadt. Ezért hirdették az angyalok, hogy „nincs itt”, nincs a sírban. Zarándokként járt az emberek földjén, útját, mint mindenki, a sírban fejezte be, de legyőzte a halált, és szeretetből, teljesen új módon, megnyitotta a földet és azt szélesre tárta az Ég felé. Tovább…

XVI. Benedek pápa üzenete a XXI. Ifjúsági Világnapra		2006.02.27. 17:40
„Ne féljetek, bízzatok Benne, és nem fogtok csalódni!” A világnapot a hagyományokhoz híven virágvasárnap, április 9-én ünneplik szerte a világon, a helyi egyházakban. Központi témája ez évben: „Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.”A ma közzétett szövegben a pápa programot kínál a III. évezred fiataljai számára: „építsétek életetek Krisztusra, fogadjátok be szavait, és váltsátok tettekre tanítását. Sürgető szükség van rá, hogy az apostolok új nemzedéke szülessen, akik Krisztus igéjében gyökereznek, s képesek választ adni korunk kihívásaira, készek az evangélium terjesztésére. Ha pedig Jézus hív benneteket, ne féljetek nagylelkűen válaszolni neki, különösen ha azt javasolja, hogy a megszentelt élet vagy a papság útján kövessétek. Ne féljetek, bízzatok Benne, és nem fogtok csalódni”.„Szeressétek és kövessétek az egyházat – folytatja a pápa –, amelynek az a küldetése, hogy megmutassa az embereknek az igazi boldogság útját. Nem könnyű felismerni az igazi boldogságot a mai világban, ahol az embert gyakran túszként tartják fogva filozófiai áramlatok, amelyek – miközben ’szabadnak’ hiszi magát – hamis ideológiák tévedéseibe vagy illúziójába veszejtik. Tovább…

XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete		2006.02.24. 07:11
„Jézus, amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve” (Mt 9,36) Kedves Testvéreim! A nagyböjt lelki zarándoklatunk kiemelkedő időszaka afelé, Aki az irgalom forrása. Olyan zarándoklat ez, ahol szegénységünk pusztáján keresztül Ő maga kísér minket, segítve a húsvét bensőséges öröméhez vezető úton. Isten oltalmaz és megtart bennünket a „sötét völgyben is”, amelyről a zsoltáros beszél (Zsolt 23,4), miközben a kísértő reménytelenséget sugall, vagy arra ösztönöz, hogy kezünk munkája miatt hiú reményben éljünk. Igen, az Úr ma is meghallja a sokaság kiáltását, akik éhezik az örömet, a békét és a szeretetet. Az emberek, mint minden időben, most is elhagyatottnak érzik magukat. Isten azonban nem engedi, hogy a nyomorúság, a magány, az erőszak és az éhség vigasztalan állapotában, amely válogatás nélkül sújt időseket, felnőtteket és gyermekeket, a rettenet sötétsége uralkodjék. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk