Égetően fontos, hogy ’megszabadítsuk a szabadságot’, újra világosságot gyújtsunk abba a sötétségbe, amelyben az emberiség botladozik. A megtestesült Ige szabaddá tesz, és szabadságunkat a jó felé irányítja”. „Kedves fiatalok, elmélkedjetek gyakran Isten igéjén, és hagyjátok, hogy a Szentlélek legyen tanítómesteretek. Isten szeretetteljes jelenléte a szavain keresztül olyan fáklya, amely szétoszlatja a félelem árnyait, és beragyogja utunkat a legnehezebb pillanatokban is. Komolyan kell vennünk azt a buzdítást, hogy Isten igéjét nélkülözhetetlen ’fegyvernek’ tekintsük lelki harcunkban: Isten szava hatékonyan működik, és gyümölcsöt terem, ha megtanuljuk hallgatni, hogy azután engedelmeskedjünk neki.” „A tanulékony, engedelmes szív titka az – folytatja a pápa –, hogy olyanná formáljuk szívünket, hogy képes legyen hallgatni.” Ezt úgy érheti el az ember, ha „szüntelenül elmélkedik Isten igéjén, s benne marad, azáltal, hogy törekszik egyre jobban megismerni azt”. Ezért a Szentatya buzdítja a fiatalokat: „alakítsatok ki bensőséges kapcsolatot a Bibliával, tartsátok kezetek ügyében, hogy valóban iránytű legyen számotokra, amely megmutatja a követendő utat. Ha olvassátok, megtanuljátok megismerni Krisztust.” Az egyik útja, hogy elmélyítsük és ízleljük Isten igéjét, a lectio divina – ajánlja a Szentatya. „Ez valóságos, szakaszokból felépülő lelki utat jelent. Az Ige olvasása, tanulmányozása és a róla való elmélkedés végül egy olyan életbe torkollik majd, amelyet a Krisztushoz és tanításához való következetes ragaszkodás határoz meg.” A 2006-os ifjúsági világnap az első előkészítő állomás a 2008-as sydneyi találkozó felé, amelynek középpontjába a pápa a Szentlelket és a missziót kívánta állítani. 2007-ben János evangéliuma lesz majd az elmélkedés vezérfonala: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást”, míg a 2008-as világtalálkozó központi gondolata az Apostolok Cselekedeteinek egy mondata lesz: „Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek”.