| Ratzinger 1927. április 16-án született a németországi Marktl am Innben, a passaui egyházmegye területén. Édesapja a csendőrség régi bajor földműves családból származó tisztje volt. Joseph fiatalságának éveit Traunsteinban töltötte. A II. világháború legutolsó szakaszában a légvédelmi egységekhez hívták be kisegítőnek. 1946-tól 1951-ig filozófiát és teológiát tanult a müncheni egyetemen és a freisingi filozófiai és teológiai főiskolán. 1951. június 29-én szentelték pappá, s ezután nem sokkal megkezdte tanári tevékenységét. 1953-ban szerzett teológiai doktori fokozatot, diszszertációjának címe Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában volt. Négy esztendővel később habilitált fundamentális teológiából, munkájának címe Szent Bonaventúra történetteológiája volt. 1951-ben München-Moosachban volt kisegítő lelkipásztor, majd 1951-52-ben München-Bogenhausenben káplán. 1952-től 1954-ig a freisingi szemináriumban tanár. 1954-től 1957-ig a freisingi filozófiai és teológiai főiskolán volt a dogmatika és az alapvető hittan docense, majd ugyanitt 1958-59-ben rendkívüli egyetemi tanár. 1959-től 1963-ig a fundamentális teológia egyetemi tanára volt Bonnban. 1963 és 1966 között a dogmatika és a dogmatörténet professzora volt a münsteri egyetemen, majd ugyanezeket a tárgyakat tanította 1966-tól 1969-ig a tübingeni és 1969-től 1977-ig a regensburgi egyetemen, ahol 1976-77-ben az egyetem rektorhelyettese is volt.VI. Pál pápa 1977. március 25-én münchen-freisingi érsekké, s ugyanezen év június 27-én bíborossá nevezte ki. Főpásztori jelmondatául ezt választotta: Cooperatores veritatis (Az igazság munkatársai, 3. Jn 8.). Még ebben az évben a regensburgi egyetem tiszteletbeli professzorává választották. 1981. november 25-én II. János Pál pápa a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. Ezzel egyidejűleg a Nemzetközi Teológiai Bizottság és a Pápai Biblikus Bizottság elnöke is lett. 1986 és 1992 között a Katolikus Egyház Katekizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is ellátta. 2002-ben lett a bíborosi kollégium dékánja. Tíz nyelven beszél. Már első tanári évei alatt, az ötvenes évek második felében feltűnést keltett munkásságával. A II. vatikáni zsinaton - mint Josef Frings kölni bíboros érsek tanácsadója - teológiai szakértőként vett részt. Karl Rahnerrel együtt készítették el azt a szövegtervezetet, amely - Yves Congar és más neves teológusok és zsinati atyák szövegeivel együtt - a Dei Verbum zsinati dokumentum alapjául szolgált.
Ratzinger professzor tudományos karrierje meredeken ívelt fölfelé, számos könyve és tanulmánya jelent meg. 1972-ben Hans Urs von Balthasarral, Henri de Lubac-kal és másokkal karöltve alapítója volt a Communio című nemzetközi teológiai folyóiratnak, amelynek a nagy világnyelvek mellett immár magyar kiadása is van. Ekkor figyelhető meg bizonyos hangsúlyeltolódás a korábban progresszívként ismert tudós nézeteiben: Joseph Ratzinger elkötelezte magát a hit tisztaságának akár igen kemény megvédése mellett. Ezért később, már római korszaka idején a "Panzerkardinal", a "tank-bíboros" becenevet kapta. Főpásztori kinevezése, 1977 után sem hagyott fel a tudomány művelésével, a Hittani Kongregáció élére történt kinevezése (1981) pedig új fejezetet nyitott munkásságában. II. János Pál pápával nemcsak a személyes barátság, hanem a szellemi közösség, a teológiai gondolkodás összhangja is összefűzte. Nemcsak hivatali kérdések merültek fel közöttük, hanem kötetlen teológiai eszmecserét is folytattak. A pápai dokumentumok megfogalmazásának folyamatában lényeges szerepet játszott, s a Hittani Kongregáció élén állva számos egyéb dokumentumot is közzétett. Ratzinger bíboros közismert volt a katolikus hit egyértelmű, tiszta és világos, ugyanakkor kompromiszszummentes kifejtéséről, hirdetéséről és megvédéséről.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
