A Jelen�sek k�nyv�nek egyik legf�bb l�tom�sa, hogy ez a B�r�ny kinyitja a k�nyvet, amelyet el�z�leg h�t pecs�t z�r le, amelyeket senki sem tudott felt�rni. J�nos egyenesen �gy jelenik meg, mint aki keserves s�r�sra fakad, mivel nem volt senki m�lt� arra, hogy kinyissa a k�nyvet �s beletekintsen. Val�sz�n�leg ez a s�r�s fejezi ki az �ld�ztet�st szenved� kis-�zsiai egyh�zak agg�d�s�t Isten hallgat�s�val szemben. A Szentatya utalt r�, hogy mi is hasonl� m�don �rtetlen�l �llunk azokkal a neh�zs�gekkel, meg nem �rt�ssel �s ellens�ges �rz�letekkel szemben, amelyeket az egyh�znak napjainkban a vil�g k�l�nb�z� r�szein el kell szenvednie. Olyan szenved�sekr�l van sz�, amelyeket az Egyh�z nem �rdemel meg, mint ahogy J�zus sem �rdemelte meg a k�nszenved�st. Ezek azonban egyr�szt kinyilv�n�tj�k az ember gonoszs�g�t, amikor hallgat a rossz sugallat�ra, m�sr�szt arra mutatnak r�, hogy Isten ir�ny�tja a t�rt�nelem esem�nyeit. Teh�t csak az �ldozati B�r�ny k�pes arra, hogy kinyissa a lepecs�telt k�nyvet, �s kinyilatkoztassa annak tartalm�t. Csak � adhat abb�l �tmutat�st �s tan�t�st a kereszt�nyek �let�re vonatkoz�an, a kereszt�nyek sz�m�ra ugyanis, gy�zelme a hal�l felett annak a biztos�t�k arra, hogy egy napon �k is elnyerik a gy�zelmet. J�nos ennek a vigasznak a ny�jt�s�ra t�rekszik, ez�rt haszn�l ilyen er�teljes �s k�pzelettel teli nyelvezetet.

A Jelen�sek k�nyve l�tom�sainak k�z�ppontj�ban �llnak azok a nagy jelent�s�g� r�szek is, amelyek a Fi� gyermeket sz�l� Asszonyr�l sz�lnak, valamint azok a kieg�sz�t� k�psorok, amelyek a mennyekb�l letasz�tott S�rk�nyra vonatkoznak. A S�rk�ny, b�r tov�bbra is �ld�zi az Asszonyt �s t�bbi gyermek�t, m�r legy�zetett �s veres�ge v�g�l nyilv�nval� mindenki el�tt. Ez�rt ujjonghatnak a v�rtan�k �nek�kben: „Elj�tt Isten�nk �dv�ss�ge, ereje �s kir�lys�ga, s F�lkentj�nek uralma, mert letasz�tott�k testv�reink v�dl�j�t, aki �jjel-nappal v�dolta �ket Isten�nk sz�ne el�tt. Legy�zt�k �t a B�r�ny v�r�vel �s tan�s�g�nak szav�val, mert nem k�m�lt�k �let�ket mindhal�lig. �rvendezzetek h�t mennyek �s ti, akik benne laktok!”

L�thatjuk teh�t, hogy J�nos b�tors�got �s bizalmat k�v�n cs�p�gtetni olvas�iba. Er�teljes �s olykor nehezen �rthet� k�psorainak nem az a c�lja, hogy egyfajta rejtv�nyfejt�sre k�nyszer�tsen, hanem az, hogy sugallja a biztos rem�ny �tj�t mindazok sz�m�ra, akik bizalommal Istenre �s J�zus Krisztusra hagyatkoznak. A Patmoszi L�tnok ez�ltal ragyog� l�t�hat�rt nyit a kereszt�nyek sz�m�ra, amely a mennyei Jeruzs�lem l�tom�s�ban �ri el tet�pontj�t, ahol nem lesz t�bb� „hal�l, sem gy�sz, sem jajgat�s, sem f�jdalom. Ami eddig volt, elm�lt”.

Ez�rt teh�t J�nos apostol Jelen�seinek K�nyv�t, nemcsak a szenved�sre val� �lland� utal�s j�rja �t – hiszen ez a val�s�g s�t�t oldala – hanem �thatj�k a gyakori dics��t� �nekek is, amelyek a t�rt�nelem f�nyl� arculat�t k�pviselik. A mennyei seregek �gy �neknek: „Alleluja! Az �r, mindenhat� Isten�nk, �tvette az uralmat. �rvendezz�nk, ujjongjunk �s dics��ts�k �t! El�rkezett a B�r�ny menyegz�j�nek napja. Jegyese f�lk�sz�lt: m�lt� volt arra, hogy ragyog� feh�r gyolcsba �lt�zz�k". Tipikusan kereszt�ny l�tsz�lagos ellentmond�ssal tal�ljuk itt szemben magunkat – mondta katek�zis�ben XVI. Benedek p�pa.

Az utols� sz� soha sem a szenved�s�, a szenved�s mindig egy �tmeneti pont a boldogs�g fel�, s�t a szenved�st m�r titokzatos m�don �tj�rja a rem�nys�gb�l fakad� �r�m. Ez�rt z�rhatja k�nyv�t J�nos, a Patmoszi L�tnok, a v�rakoz�s kifejez�s�vel: „J�jj el, Uram, J�zus! Ez a foh�sz gyakori volt az els� �vsz�zad egyh�zaiban. Szent P�l Korinthusiakhoz �rt els� level�ben e foh�sz ar�m nyelv� form�j�t haszn�lja: Marana tha! Ez a foh�sz hangot ad a kereszt�ny ember egyfajta t�relmetlens�g�nek, hogy miel�bb tal�lkozhasson az �rral, akinek �let�t �s hal�l�t szentelte. J�nos seg�t abban, hogy eleven maradjon benn�nk ez a v�gy, ez a v�rakoz�s, t�l mindazon a lehets�ges megpr�b�ltat�son, amellyel �let�nkben tal�lkozunk – fejezte be katek�zis�t a Szentatya.