Simon Péter az evangéliumokban határozott és heves jellemként jelenik meg: készen áll arra, hogy érvényre juttassa saját igazát, akár erővel is (gondoljunk csak arra, amikor az Olajfák hegyén kardot ránt, vö. Jn 18,10sk.). Ugyanakkor néha naiv, néha megijed, de becsületes és őszintén megbánja vétkeit (vö. Mt 26,75). Az evangéliumok lehetővé teszik, hogy lépésről lépésre kövessük lelki fejlődését. A kiindulási pont a Jézustól kapott meghívás. Egy a többihez hasonló hétköznapon történik, miközben a halász Péter végzi a munkáját. Jézus a Genezáreti tó partján prédikál, és a tömeg odasereglik köré, hogy hallgassa szavát. Nagy számuk egyre növekvő zűrzavart idéz elő. A Mester látja, hogy a parton két csónak vesztegel: a halászok hálóikat mossák. Jézus ekkor bekéredzkedik Simon csónakjába, és arra kéri, hogy távolodjanak el a parttól. Erről a rögtönzött szószékről tanítja a tömeget (vö. Lk 5,1–3). Így Péter bárkája Jézus katedrájává, tanító székévé lesz. Amikor befejezi beszédét, így szól Simonnak: 'Evezz a mélyre, és vessétek ki fogásra a hálót!' Simon azt feleli: 'Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót!' (Lk 5,4–5) Jézus nem volt gyakorlott halász, Simon, a halász mégis bízik ebben a rabbiban, aki nem ad neki válaszokat, de arra kéri, hogy bízza rá magát. Simon Péter a csodás halfogás eseményére döbbenettel és félelemmel válaszol: 'Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!' (Lk 5,8). Jézus bizalomra bátorítja, és hívja, hogy nyíljon meg egy olyan terv előtt, amely meghalad minden emberi távlatot: 'Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.' (Lk 5,10) Péter akkor még elképzelni sem tudta, hogy egy napon majd Rómába érkezik, és az Úr 'emberhalásza' lesz. Elfogadja a meglepő meghívást, hogy részesévé váljon ennek a nagy kalandnak: nagylelkű, és bár felismeri korlátait, hisz Jézusban, aki meghívta, és követi szíve álmát. Igennel – bátor és nagylelkű igennel – válaszol, és Jézus tanítványává lesz.”

„Péter lelki útjának másik fontos állomását Fülöp Cézáreája környékén éli át, amikor Jézus határozott kérdést tesz fel neki: 'Kinek tartanak engem az emberek?' (Mk 8,27). Jézus azoktól, akik elfogadták, hogy személyesen vele tartsanak, személyes állásfoglalást kíván. 'Hát ti kinek tartotok engem?' – kérdezi kitartóan. Péter a többiek nevében is válaszol: Te vagy a Krisztus, vagyis a Messiás. Péternek ez a válasza nem a 'test és vér' válasza volt, hanem a mennyei Atyától származott, és magában hordozta az egyház leendő hitvallásának magvát. Ennek ellenére Péter még nem értette meg a maga mélységében Jézus messiási küldetésének tartalmát, a Messiás szó új értelmét. Ezt bizonyítja nem sokkal később, amikor kimutatja: álmaiban egy egészen más Messiást kerget, mint amilyen Isten valódi tervében szerepel. Amikor Jézus előre beszél kínszenvedéséről, megbotránkozik, és tiltakozik ellene, amit Jézus élénken el kell, hogy utasítson (vö. Mk 8,32–33). Péter olyan Messiást akar, aki isteni ember, aki beteljesíti az emberek elvárásait, mindenkire rákényszerítve hatalmát. Ez a mi vágyunk is, hogy az Úr juttassa érvényre erejét, és azon nyomban alakítsa át a világot. Jézus ezzel szemben úgy mutatkozik meg, mint az ember Isten, aki az emberek elképzeléseivel szemben az alázat és a szenvedés útját választja. Ez a nagy alternatíva, amelyet nekünk is újra meg újra meg kell tanulnunk: saját elvárásainkat helyezzük-e előtérbe, elutasítva Jézust, vagy befogadjuk Jézust küldetése igazságában, és félretesszük túlságosan emberi elvárásainkat? Péter, heves természeténél fogva, nem habozik, félrevonja Jézust és szemrehányást tesz neki. Jézus válasza azonban ledönti minden hamis elvárását, miközben megtérésre és követésére szólítja fel: 'Távozz előlem sátán, mert nem az Isten tervei szerint gondolkodol, hanem az embereké szerint.' (Mk 8,33). Ne te mutasd meg nekem az utat, én az én utamon megyek, te pedig kövess engem.”

„Péter így megtanulja, mit jelent valóban Jézus követése. A hívás hasonló ahhoz a második híváshoz, amely Ábrahámhoz szól, a Teremtés könyvének 22. fejezetében (a 12. fejezetben elhangzott után): 'Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt' (Mk 8,34–35). Ez Jézus követésének igényes törvénye: tudni kell lemondani, ha kell, az egész világról, hogy megmentsük az igazi értékeket, saját lelkünket, Isten jelenlétét a világban (vö. Mk 8,36–37). Péter, bár nem kis fáradság árán, végül elfogadja a meghívást és tovább halad útján, a Mester nyomdokaiban.”

A pápa beszéde végén hozzátette: „Úgy gondolom, hogy Szent Péternek ez a többszörös megtérése, s egész alakja nagy vigaszt és nagy tanítást hordoz számunkra. Mi is vágyunk Istenre, mi is szeretnénk nagylelkűek lenni, de mi is azt várjuk, hogy Isten erős legyen a világban, és tüstént a mi elgondolásaink szerint alakítsa át a világot, a szerint, hogy mi mit tartunk szükségesnek. Isten másik utat választ. Isten azt az utat választja, hogy a szenvedésben és az alázatban formálja át a szíveket. Nekünk pedig, Péterhez hasonlóan, mindig újra meg kell térnünk. Követnünk kell Jézust, nem pedig előtte járnunk: Ő az, aki utat mutat. Így Péter ezt mondja nekünk: Te azt gondolod, hogy tudod a receptet, és át kell formálnod a kereszténységet, de az Úr az, aki ismeri az utat. Az Úr mondja nekem, neked: kövess engem! És kell, hogy legyen bátorságunk, alázatunk, hogy kövessük Jézust, mert Ő az Út, az Igazság és az Élet” – fejezte be szerda délelőtti katekézisét XVI. Benedek pápa.