A hit iskolája nem győzelmi menet, hanem olyan út, amely tele van szenvedéssel és szeretettel, megpróbáltatásokkal és minden nap megújítandó hűséggel. Pétert, aki tökéletes hűséget ígért, megismeri a tagadás keserűségét és megaláztatását: a hősködő saját kárán tanulja meg az alázatot. Péternek is meg kell tanulnia, hogy semmi legyen! Amikor végre lehull álarca és megérti gyenge, bűnös szíve igazságát, bűnbánó, felszabadító zokogásban tör ki. Ezután már készen áll küldetése teljesítésére – folytatta katekézisében XVI. Benedek pápa.

Ezt a küldetést a feltámadt Jézus egy tavaszi reggelen bízza rá. A találkozásra a Tiberiás-tó partján kerül sor. János evangélista írja le a Jézus és Péter közötti párbeszédet. Ebben nagyon jelentős az igék szerepe. A görögben a „filéo” ige baráti szeretetet jelent, amely gyöngéd, de nem abszolút, miközben az „agapáo” tökéletes, teljes, feltétel nélküli szeretetre utal. Jézus e szóval teszi fel a kérdést – Péter, miután megismerte a hűtlenség keserű szomorúságát, saját gyengesége drámáját, csak így válaszol: „Uram, szeretlek szegényes szeretetemmel.” Krisztus azonban újra felteszi a kérdést: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter megismétli válaszát, biztosítva Jézust alázatos szeretetéről: „Uram, szeretlek, ahogyan én tudok szeretni.” Amikor Jézus harmadszor is megkérdezi: „szeretsz engem?”

Péter megérti, hogy csak szegényes szeretettel tudja szeretni Jézust, ez az egyetlen, amire képes. Ugyanakkor elszomorítja a tény, ezért így válaszol: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.” Ez azt jelenti, hogy Jézus alkalmazkodott Péterhez, nem pedig azt, hogy Péter vált méltóvá Jézushoz. Pontosan ez az isteni alkalmazkodás ad reményt a tanítványnak, aki megismerte a hűtlenség szenvedését. Ebből születik az a bizalom, amely képessé teszi Pétert Krisztus végsőkig való követésére: „E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Majd hozzáfűzte: „Kövess engem.”

Attól a naptól kezdve Péter „követte” a Mestert, saját törékenységének tudatában: de ez nem bátortalanította el. Tudta, hogy számíthat a feltámadt Krisztus jelenlétére. A kezdeti csatlakozás őszinte lelkesedéséből kiindulva a tagadás fájdalmas megtapasztalásán és a megtérést jelentő síráson át Péter eljut arra a pontra, hogy Jézusra bízza magát, arra a Jézusra, aki alkalmazkodott szegényes szeretetéhez. Hosszú utat tett meg, amíg megbízható tanúvá vált, mivel szüntelenül nyitott maradt Jézus befogadására. Képes lesz arra, hogy leírja örömét és megjelölje annak forrását: az a Krisztus, akiben hisz és akit szeret.

Ezért írt így közössége híveinek: „Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét” – fejezte be szerda délelőtti katekézisét XVI. Benedek pápa.