A másik epizód Jeruzsálemben történik. A városból kiérve az egyik tanítvány felhívja Jézus figyelmét a Templomot tartó falak vastagságára. A Mester azonban meglepő választ ad: a vastag falakból kő kövön nem marad. András akkor Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt felteszi a kérdést: „Mondd csak, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?” Jézus erre válaszolva tartja meg fontos beszédét Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről. Arra szólítja fel tanítványait, hogy figyelmesen olvassák az idők jeleit, és mindig ébren őrködjenek. A történetből azt vonhatjuk len, hogy bátran feltehetünk kérdéseket Jézusnak, de ugyanakkor készen kell állnunk arra, hogy befogadjuk tanításait, még akkor is, ha azok meglepőek és nehezek.

Az Evangéliumok végül feljegyzik András apostolnak egy harmadik kezdeményezését is. A helyszín ismét Jeruzsálem, nem sokkal Jézus kínszenvedése előtt. Húsvét ünnepére néhány görög is érkezett a szent városba, valószínűleg istenfélő emberek voltak, akik azért jöttek, hogy imádják Izrael Istenét. András és Fülöp, a két apostol, akiknek görög eredetű volt a nevük, tolmácsként, közvetítőként lépnek föl Jézus és a görögök kis csoportja között. Jézus két tanítványán keresztül a következő, akkor titokzatosnak tűnő szavakat intézi a görögökhöz: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad: de ha elhal, sok termést hoz.” Mit jelentenek ezek a szavak ebben az összefüggésben? Jézus azt akarja mondani, hogy igen, létre jön majd a találkozó közte és a görögök között, de nem mint egyszerű és rövid beszélgetés néhány ember között, amely kíváncsiságból fakad. Jézus halálával, amely egy földbe hullott maghoz hasonlít, elérkezik majd megdicsőülésének órája is. Kereszthalála a feltámadásban bőséges termést hoz, az elhalt mag az élet kenyere lesz a világ számára, világosságot hoz a népeknek és kultúráknak. A görög lélekkel, a görög világgal való találkozásra utal a búzamag története, amely magához vonzza a föld és az égbolt erőit és kenyérré lesz. Jézus prófétai módon megjövendöli, hogy létrejön a görögök, a pogányok, az egész világ egyháza, mint húsvétjának gyümölcse.

Ősi hagyományok Andrást nem pusztán néhány görög tolmácsának tekintik, hanem azt tartják, hogy a görögök apostola lett a pünkösdöt követő években. Testvére, Péter, Jeruzsálemből Antióchián keresztül Rómába érkezett, hogy ott gyakorolja egyetemes küldetését, András viszont a görög világ apostola volt: életükben és halálukban is két valódi fivérként jelennek meg, és ez a testvériség jelképesen kifejeződik a római és a konstantinápolyi szék, a két valóban testvéregyház között – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa.

Egy későbbi hagyomány szerint András apostol – mint már említettük – Patrasz városában szenvedte el a keresztre feszítést. Abban a legvégső pillanatban, testvéréhez, Péterhez hasonlóan, azt kérte, hogy Jézusétól eltérő keresztre feszítsék. Az ő esetében a két gerenda egymást átlósan keresztezi. Egy VI. századi ősi elbeszélés, András Passiója szerint az Apostol ezeket a szavakat ejtette ki vértanúsága elszenvedésekor: „Üdvöz légy, ó Kereszt, amelyet Krisztus teste avatott fel. Azelőtt a kereszt félelmet ébresztett, most azonban mennyei szeretetet hatja át. A hívők tudják, mennyi örömet és ajándékot rejt magában. Ó boldog Kereszt, aki az Úr testének fenségét és szépségét vetted magadra, fogadj el engem és vigyél el messzire az emberektől, adj vissza Mesteremnek, hogy általad fogadjon be az, aki általad megváltott engem.”
Ezekből a szavakból fontos tanulságot vonhatunk le: keresztjeink akkor válnak értékessé, ha úgy fogadjuk be őket, mint Krisztus keresztjének részét. Csak Krisztus Keresztjének részeként válik szenvedésünk nemessé és csak általa nyernek értelmet.

András apostol, tehát azt tanítja nekünk, hogy kövessük Jézust, beszéljünk róla lelkesen, mindazoknak, akikkel találkozunk, és ápoljuk Jézussal a családias kapcsolatot, annak tudatában, hogy csak Őbenne találjuk meg életünk és halálunk végső értelmét.