Katekézisek : Benedek pápa katekézise Mária mennybevételéről |
Benedek pápa katekézise Mária mennybevételéről
Magyar Kurír 2006.08.18. 20:41
XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt a szokástól eltérően nem a római Szent Péter téren, hanem nyári rezidenciáján, Castel Gandolfóban tartotta meg az általános kihallgatást. A Szentatya ugyan ez idő szerint nyári rezidenciáján tartózkodik, de az általános kihallgatásokat általában a Vatikánban tartja meg. Ezúttal azonban a pápa az Albanói tó partján fekvő városkában fogadta a 4000 zarándokot. A hívek különböző európai országokból, köztük Magyarországról, és a tengeren túlról, az Egyesült Államokból, Kanadából és Brazíliából érkeztek. Az általános kihallgatáson jelen voltak még a Szent Család kis nővérei és a Kálvária Missziós Nővérek kongregációjának szerzetesnői, akik ezekben a napokban tartják általános káptalanjukat.
Katekézisét a Szentatya ezúttal Mária Mennybevételének szentelte, hiszen szavai szerint: „erre a szokásos heti találkozásra ennek az ünnepnek a légkörében került sor. Ezért mindenkit arra szeretnék kérni, hogy tekintetét emelje ismét mennyei Édesanyánkra, akit a liturgiában tegnap Krisztussal együtt a mennyei dicsőségben szemléltünk.”
A Szentatya emlékeztetetett rá, hogy a keresztény nép már az első századoktól kezdve mindig nagyon kedvelte ezt az ünnepet, amely – mint ismeretes – annak a teremtménynek a testi megdicsőülését ünnepli, akit Isten Anyjának választott, Jézus pedig a keresztfáról Anyaként adott ajándékba az emberiségnek. A mennybevétel olyan misztériumot jelöl, amely mindannyiunkat érint, mert amint a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium című dokumentuma írja: Mária a „biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.” Ám a mindennapok ezer dolga között olykor elfeledkezünk erről a vigasztaló igazságról, amely pedig fontos igazsága hitünknek.
A Szentatya katekézisét ezzel a gondolattal folytatta: Mit kell tennünk azért, hogy ezt a ragyogó jelet a mai társadalom is felfedezze? Ma sokan vannak olyanok, akik úgy élnek, mintha soha nem kellene meghalniuk, vagy mintha a halállal mindennek vége lenne. Sokan azt gondolják, hogy az ember a sorsának egyedüli kovácsa, mintha Isten nem létezne, sőt akár egyenesen tagadják, hogy Istennek helye van ebben a mi világunkban. A technika és a tudomány nagy vívmányai azonban, amelyek lényeges javulást hoztak az emberiség számára, nem adnak választ az emberi lélek valódi kérdéséire. Csak a szeretet-Isten misztériuma iránti nyitottság tudja csillapítani az igazságra és boldogságra szomjazó emberi szívek szorongását. Csak az örökkévalóság távlata tud igazi értéket adni a történelmi eseményeknek, és főként a szenvedésnek és a halálnak, az emberi mulandóság misztériumának.
Amikor Máriát szemléljük a mennyei dicsőségben, megértjük, hogy a mi örök hazánk sem itt a földön van, s ha úgy élünk, hogy figyelmünk mindig a jó felé irányul, akkor egy napon nekünk is részünk lesz a mennyei dicsőségben. Ezért tehát a mindennapok ezer nehézsége közepette sem szabad elveszítenünk a derűt és a békességet.
A mennybe felvett Mária jele még nagyobb fénnyel ragyog fel, amikor látóhatárunkon a fájdalom és az erőszak szomorú árnyai sűrűsödnek. Biztosak vagyunk abban, hogy a magasból Mária velünk van, megvigasztal a sötétség és a vihar órájában, és anyai kezének érintésével megnyugvást ad. „Ebben a biztos hitben folytassuk keresztény zarándok utunkat oda, ahová a Gondviselés vezet bennünket” – mondta végül szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.
|